Korábbi műsoraiknak megfelelően a tánc sem maradt ki a repertoárjukból, így a vidám jelenetek előadói mellett (Meleg Attila társulatvezető és Meleg Vilmos) két énekes szólista (Nagy Kinga és Szallós Tünde), valamint három pár táncos (Korda Árpád, Farkas Beatrix, Szallós Nándor, Erdei Gabriella, Pop Vlad és Pop Renáta) szórakoztatta a nézőket.
Jól ismert dalokkal - Bicska Maxi és Dolly - kezdtek. Meleg Attila és Farkas Beatrix ropta egy adott pillanatban. Majd sorban jöttek a kedves kis dalok, egyebek között az Operaház fantomja. És volt igazi kabaréjelenet is: Hacsek és Sajó. Ezután újra dal és sok-sok tánc. Utóbbiban kiemelkedett a már említett Farkas Beatrix és Korda Árpád. Bravúrosan bántak testükkel, minden porcikájuk mozgott a zenére. Amint az egyik énekben elhangzott: „nekem ez csudi jó", és ez a fontos, illetve „még egy kis csacsacsa".
„Csudi" jól mulattak volna a nagykárolyiak is, ha eljöttek volna. A nézők beszélgetéseiből pedig az szűrődött ki, hogy eljöttek volna, ha hívták volna őket... A társulat Kálmánd felé távozott, s ott is felidézték az elmúlt évtizedek örökzöld slágereit, azt a varázslatos hangulatot, és a jelen visszáságait; azt hogy nekik mi minden nem mindegy.
Meglepően kevesen voltak az előadáson
Kabaré Hacsekkel és Sajóval
